Ha csak egy futó pillantást vetünk egy holdtérképre vagy egy holdgömbre, már látjuk, hogy bolygótársunk felületét két jellemző felszíniforma uralja: a sötét holdtengerek ( Mare – területek) és a világosabb színű fennsíkok,  sok kráterrel ( Terra – területek).

      Az első távcsöves megfigyelők kezdetleges műszereikkel a Hold sötét területeit tengereknek nézték. Azt hitték, hogy – akár a Földön – a Holdon is óceánok és szárazföldek vannak. A Holdon voltaképpen sem víz sem levegő nincsen. Az úgynevezett holdtengerek sötét lávamezők, amelyek létrejöttekor a láva elöntötte az eredeti világos felszínt, és azután kihűlt. A Terra – területeken több ezer kisebb – nagyobb kráterlátható, míg a holdtengerekben viszonylag kevés.

       Ezenkívül a   Hold felszínén, a tengerek peremén ív alakú hegyláncok, völgyek és mély szakadékok figyelhetők meg. Több krátert fényes, sugaras szerkezetű talaj vesz körül.