A Napnak saját fénye van. A Holdat megvilágítja a Nap és ezért látjuk úgy mintha világítana. A Földről nézve a Hold hol sötétnek ( újhold ), hol világosnak ( telihold ) látszik. Ha a Nap teljesen megvilágítja a Hold felénk eső félgömbjét, akkor a Hold kereknek látszik, vagyis Telihold van. Ha a Hold felénk eső félgömbjét csak részben érik napsugarak, a megvilágított rész nagysága szerint a Holdat vékony sarlónak, majd félholdnak ( első negyednek ), és végül Teliholdnak látjuk. A Holdnak ezeket a változásait - amelyek tehát a Nap és a Hold egymáshoz viszonyított helyzetéről függnek - holdfázisnak nevezzük. Ha a Hold a Földről a Nap irányában látszik, vagyis egyttállásban van vele, akkor a sötét oldalát mutatja felénk, és nem látjuk, mert a Nap a másik oldalát világítja meg, és a felénk eső félgömbje megvilágítatlan marad. Ezt a fázist Újholdnak nevezzük.
A Hold tovább halad a pályán. Néhány nap múlva balra, vagyis keletre kerül a Naptól, és egy része megvilágítódik - a Földről nézve így ez már láthatóvá válik.
A Hold éjszakáról éjszakára növekedni látszik, és folyamatosan formálódik és végül Telihold lesz. Újhold után egy héttel a Hold a Földről nézve oldalról megvilágítottnak látszik, vagyis a fele sötét, a fele világos. Ezt a fázist hivjuk félholdnak vagy első negyednek.
Újabb egy hét elteltével a Hold szembe kerűl a Nappal, és a Föld felé eső féltekéje teljessen megvilágított lesz. A Földről nézve ekkor kereknek látszik, ezt nevezzük teliholdnak vagy holdtöltének.
Holdtölte után elkezd " fogyni". Hét nap múlva, az utolsó negyedkor a teliholdból ismét félhold lesz.
A további napokban a félhold egyre vékonyabb lesz, míg végül újra Újhold lesz belőle. |