Még egy kisebb amatőrtávcsövön keresztül is bepillantást kapunk a Hold felszínének csodálatos világába. A 40-80-szoros nagyítás elegendő ahhoz, hogy több száz apró részlet- például néhány kisebb holdkráter - is felismerhető legyen.
   Ahhoz, hogy a megfigyelést zavartalanul végezhessük, érdemes a távcsövet állványhoz rögzíteni.
   Sokan biztosan azt gondolják, hogy Holdat akkor a legjobb vizsgálni, amikor éppen telihold van. Ám mégsem ez a legjobb alkalom, sőt, éppen ellenkezőleg: akkor szerezhetjük meg róla a legtöbb információt, amikor gogy vagy telik. A világos és sötét határán, vagyis a terminátoron jól látható, ahogyan a Holdról nézve a Nap felkel illetve lenyugszik. Mivel a Nap ilyenkor alacsonyan áll, sugarai nem érik el a kráterek belsejét. A kráter belseje sötét marad, a szélét pedig csak részben éri a fény, így nagyon éles kontraszt jön létre.
   Az is növeli a megfigyelésünk sikerének esélyeit, ha a Hold a vizsgálódásunk időpontjában a lehető legmagassabban áll, vagyis nem túl közel a látóhatárhoz, mert így a légmozgások nem zavarják a megfigyelést. Legjobb, ha nemcsak egyszer, hanem napról napra vizsgáljuk a Holdat. A nappalt és éjszakát elválasztó vonal minden éjjel más kráterek mentén húzódik, s így ezek jól megfigyelhetőek. Teliholdkor pedig a sugaras szerkezetű krátereket lehet jól látni.
   Csillagászati évkönyvekből megtudhatjuk a holdkelték és- nyugták pontos időpontját, a teli- és félholdak, sőt a különleges jelenségek, mint például a csillagfedések dátumát is. Az adatokat folyamatosan felfrissítik az új információkkal.