1959-ben a szovjet Luna 2 űrszonda mérései alátámasztották azt a feltevést, hogy a Holdnak nincs a Földhöz hasonló mágneses tere. Némely területeken azonban vannak nyomai a mágneses térerőnek. Ilyen pl. az északi Ray kráter, amellyet az Apollo-16 űrhajósai vizsgáltak meg. Emellett a Hold túlsó oldalán, a mély Van de Graaf szakadék közelében is mérhető egy gyenge, lokális mágneses tér.
A holdkőzetek pedig arról árúlkodnak, hogy hárommilliárd évvel ezelőtt a Holdnak nagyon erős mágneses tere volt, amely mára már eltűnt. |