A Föld – akár egy körhinta –folyamatosan forog: minden 24 órában megfordul önmaga, vagyis a tengelye körül. Mi, emberek a Föld felszínén élünk, és bár, nem észleljük, a Földel együtt mi is forgunk. Így hol elérnek bennünket a napsugarak, hol nem. Amikor elérnek, akkor nappal van, amikor nem, akkor éjszaka. Az éjszaka vége felé közeledve, ahogy a Föld a Nap felé fordul, feltűnnek horizontunkon a napsugarak. Ezt ma is napkeltének hívjuk, annak ellenére, hogy jól tudjuk: nem a Nap érkezett ide, hanem a Föld fordult úgy,  hogy éppen innen látjuk meg a napot.

         A holddal is hasonló a helyzet, bár erre nem érvényes, hogy keleten kel illetve nyugaton nyugszik. Földünk nyugatról kelet felé  forog a saját tengelye körül. Ettől az a benyomásunk keletkezik, mintha a hold velünk ellentétes irányban mozogna: keleten kel, majd keletről nyugat felé halad, míg végül nyugaton tűnik el a látóhatárunkról.

            A holdpálya fekvése miatt a holdfelkelte  illetve a holdnyugta nem esik mindig pontosan a keleti  illetve a nyugati pontra. A Hold kelhet távol északkeleten  vagy délkeleten is, ahogyan  az ilyen eltérések a Napnál is megfigyelhetőek. Mivel a Hold nyugatról keleti irányban a Föld körül is kering, mindennap átlagban 50 perccel később kel fel.