A japán Selene szonda igen jó felbontású magassági térképet készített Holdunkról.

Régóta vitatott kérdés, hogy égi kísérőnkön, illetve belsejében található-e víz. A japán Selene űrszonda lézeres távolságmérő berendezésének segítségével elkészített legújabb, igen részletes magassági térkép segíthet a probléma megoldásában.

Az égitestek felszíne igen sok mindent elárul a belsejükben lezajló folyamatokról, de ezeket a Hold esetében csak nagyon kis mértékben értettük eddig meg. Az utolsó három Apollo-küldetés során, az 1970-es évek elején a felszínnek viszonylag kis területeit sikerült feltérképezni megfelelő felbontással, az 1994-ben lezajlott Clementine-misszió működése alatt pedig 20-60 kilométeres felbontást sikerült elérni néhány kiválasztott régióban. A most elkészített térkép egyedülálló abban, hogy a Hold felszínét az egyik pólustól másikig lefedi, méghozzá 15 kilométeres felbontással. Az eredmények szerint a felszín legmagasabb pontja az egyenlítő közelében található, Dririchlet-Jackson medence peremén található, amely közel 11 kilométerre magasodik. A felszín legalacsonyabb pontja az Antoniadi-kráterben, a déli pólus közelében helyezkedik el, mintegy 9 kilométerrel az átlagos holdfelszín képzeletbeli gömbje alatt.

A térképen eddig ismeretlen kisebb kráterek is felfedezhetőek, mint például az a 15 km átmérőjű kis kráter, amely a déli pólus környékén a nála sokkalta nagyobb de Gerlache kráter belsejében található. 

A térkép összeállítása során a kutatók a felszín érdességét, egyenetlenségét is vizsgálták, amely alapján a kéreg merevségére lehet következtetni. Amennyiben víz folyt a felszín alatt, a kéregnek valamelyest rugalmasnak kellett volna lennie, azonban most túlságosan merev bármiféle, felszín alatti víz jelenlétéhez. A végső eredmények szerint Holdunk kis mennyiségű vizet tartalmaz napjainkban is, mélyen a belsejében. Ezek szerint érdemes lehet a víz jelenlétének kérdését átgondolni más bolygók, például a Mars esetében is.

 A holdi kéreggel szemben a földi kéreg sokkal rugalmasabb: a felszín megemelkedhet és lesüllyedhet annak megfelelően, hogy folyik-e víz a felszín alatt. A bolygónkon megfigyelhető lemeztektonika is legalább részben a kéregben kenőanyagként jelen lévő víznek köszönhető. Ezzel szemben a Mars hasonló felszíne a lemeztektonika minden megfigyelhető nyoma nélkül van jelen, ami arra utalhat, hogy még ha van is napjainkban víz a bolygó belsejében, a felszín közelében nem fordul elő nagy mennyiségben, ami biztosíthatná a kéreg kőzeteinek kenését. További érdekesség, hogy a Mars a felszíni egyenetlenség, érdesség szempontjából valahol a Föld és a Hold között áll, ami arra mutat, hogy dacára a mai rendkívül száraz felszínnek, valaha az ősi múltban létezhetett víz a vörös bolygón.

A Selene a rendkívüli felbontást annak köszönheti, hogy az anyaszondát két kisebb egység követi folyamatosan. Az új elrendezéssel egyúttal lehetőség nyílt a holdi gravitációs mező változásainak pontosabb detektálására, amely például a szonda pályájának számításában rendkívül hasznos, különösen a túlsó oldal felett töltött idő alatt. A térkép e mellett nagy segítséget fog jelenteni a jövő felszíni geológiai kutatásokat végző holdszondái számára.