A tudomány mai állása szerint a bolygók és a holdak pontosan 4,6 milliárd éve keletkeztek. A világegyetem keletkezésére vonatkozó elméletek közül ma az ősrobbanást feltételező teóriát fogadják el. Eszerint kezdetben egy hatalmas tágulási és kihűléshez vezető folyamat során anyagsűrűsödések alakultak ki, amelyeknek hatalmas gravitációs erejük volt. Az űrben kavargó gáz- és porrészecskék ebben a gravitációs térben, mozgásuk közben egymáshoz csapódtak, és az ütközés erejétől függően vagy továbbaprózódtak, vagy összeolvadtak. Hamarosan kisebb-nagyobb szilárd szemecskék keletkeztek, s a forgások során gömbhalmazok, majd forró csillagok keletkeztek, amelyek egy-egy naprendszer középpontjává  váltak. A Naprendszerben leszakadó, kihűlt égitestek is forognak. A Hold keletkezésére vonatkozóan hosszú ideig három, különböző elméletet is felállítottak. Az első elmélet szerint a még izzó, folyékony Földből hasadt le, önmagától. A második elmélet azt feltételezi, hogy a Föld és a Hold mint kettősbolygó az ősködben egyazon helyen keletkezett. A harmadik elmélet alapján a Hold messze a Földtől keletkezett, még a fiatal Naprendszerben. A Földnek csak azután lett társa, miután az a vonzerejével magához húzta.
     Ma a tudósok úgy vélik, van más lehetséges magyarázat is a Hold keletkezésére. Azt feltételezik, hogy a Föld ütközött egy óriási égitesttel, és széthulló darabokból jött létre a Hold.
      Egyelőre egyik elmélet sem véglegesen elfogadott tény. Meglepő módon a holdkutatások sem a holdraszállás előtt, sem azután nem adtak egyértelmű választ bolygótársunk keletkezésének kérdésére. Többet tudnak azonban a tudósok a Hold további történetéről.